A település, ahol minden adott: a friss levegőt adó erdők lábánál egy gyönyörű vadászkastély vár ránk, a város közepén gyógyvizes tó csillog, a domb tetején pedig egy olyan kálvária vár ránk, aminek történelmi legendája ezer évet nyúl vissza.

A történelem kíméletlen volt a környékkel, nem csak a világháború viselte meg Bodajkot, hanem az utána jövő szocialista évtizedek sem voltak kegyesek hozzá – ennek ellenére a település él, megújul, évről évre megszépíti az a teremtő szeretet, ami a Kincsestáj sajátja.

A város, ahol szappan sem kellett

Ha kimondjuk, hogy gyógyvizes tó, szinte mindenkinek Hévíz jut eszébe. Pedig nem messze a fővárostól, a Kincsestáj ölelésében ott van Bodajk, és egy olyan víz, aminek a legenda szerint már Szent Imre is csodájára járt.

Azt, hogy nem hétköznapi a meder tartalma, már évszázadokkal ezelőtt tudták: úgy vélték, hogy a víz gyógyhatású, igaz, az első hivatalos szakvéleményre 1765-ig kellett várni. A balneológusok megállapították, hogy a tóban magas a szappanföld, vagyis a bentonit szintje, így nem véletlen, hogy a bodajki asszonyok tisztítószerek nélkül is hófehérre mosták a ruhákat. A források vize emellett magnéziumot, szabad szénsavat, sziksót, vasat, lúgsót és számos egyéb ásványi anyagot is tartalmaz.

Ahhoz, hogy komolyabban foglalkozzanak a Bodajki-tó geológiai hátterével, az 1810-es móri földrengés kellett. A Richter-skála szerint utólag 5,4-esre becsült földmozgás meglepő erővel csapott le a régióra: a január 14-i esemény rengeteg kárt okozott, volt olyan terület, ahol ötven centi szélességben, több mint száz méter hosszan megnyílt a föld. A Vértes és a Bakony közötti törésvonal azóta jól ismert a tudomány számára – az egykori, Dunántúlon lejátszódó utóvulkáni tevékenység bizonyítéka a bodajki bővizű gyógyforrások összetétele is.

A reumával küzdők hamar felfedezték a víz jótékony hatását, de ahhoz, hogy igazi fürdőhellyé váljon, a 19. századig kellett várni. Három legendás férfit is érdemes név szerint megemlíteni, mert nélkülük a település felvirágzása elmaradt volna. A szabad mederből báró Miskei Imre kezdte meg a kialakítást, gyakorlatilag a mai forma is neki köszönhető – a tó körüli épületek egy része ugyancsak erről tanúskodik, hiszen a téglákon ott a hárombetűs B.M.I. monogram.

Szekrényessy József a bodajki fürdő egyik legismertebb bérlője volt a 19. században: a rangos középnemesi család sarja Pest első közjegyzője volt – Széchenyi István közvetlen munkatársaként nemcsak a Nemzeti Kaszinó és a Magyar Lovaregylet titkáraként vált ismertté, de ő járta ki a Pesti Zeneakadémia hegedű tanszékének alapítását is. Úri passiója a testmozgás volt, a magyar sportújságírás megteremtőjét is benne tisztelhetjük. Mellékszál, de jó tudni: fia, Kálmán úszta át elsőként a Balatont.

Grünfeld Jakab az 1900-as évek elején melegfürdőt épített ki: húsz szoba és kádak álltak a regenerálódni vágyók rendelkezésére. Köpölyöztek, piócáztak, sőt, még tyúkszemlevágó is működött a falak között. A források vizével hajtott régi malom éjszaka nem őrölt, mivel olyankor dinamót kapcsoltak rá: innen kaptak áramot a fürdő kivilágított épületei. Különösen izgalmas, hogy a malomról már 1476. július 9-én megemlékeztek – Mátyás király parancsára figyelmeztették Rozgonyi Oszvaldot, hogy adja vissza a kereszteseknek.

Sajnos a második világháború alatt a formás épületek tönkrementek, a tó mesterségesen kialakított fala bedőlt, a medre feltelt iszappal. Kellemetlen meglepetésként a mélyműveléses bányászat miatt a források elapadtak: 1992-ben azonban az önkormányzat megbízásából 170 méterig fúrtak, ahol ismét rábukkantak a karsztvízre, így újra megtölthették a régóta száraz medencét. A bányászat megszűnése után a természetes vízpótlás is megindult. Az elmúlt évek számos fejlesztését követően a bodajki-tó környéke ugyancsak megszépült – rengeteg látnivalót kínál a település, ezt semmiképpen sem szabad kihagyni.

A fejlesztésről:

Napsütésben és esőben is praktikus lehet a fa betétes, lapostetős pihenőhely, ami mellett a gyerekek is végre elengedhetik magukat: az ütéscsillapítós talajú játszótéren mászóvár és csúszda szórakoztatja a kisebbeket, amíg a felnőttek a padokon, asztal mellett pihenhetik ki a kilométereket. A kulacsokat feltölthetjük az ivókútnál, és érdemes elolvasni az információs táblát is. A kerékpárok itt sem a földön pihennek, hanem a spiráltárolóban, sőt a szemetet sem kell magunkkal vinni – a szelektív hulladékgyűjtő ugyancsak megtalálható.

Vajon tényleg innen nézett szét Szent István és fia, Imre herceg? Shvoy Lajos székesfehérvári püspök szerint igen – 1937-es levelében a legősibb magyar zarándokhelynek nevezte a bodajki Kálvária-dombot, és a már a kilencedik században vallásos tisztelettel övezett szent kutat. Hogy ez romantikus túlzás-e, sosem fog kiderülni, de az biztos, hogy most, ezer évvel később is érdemes felsétálni a stációk mentén, amik a méretes, barokk stílusú terméskő feszülethez vezetnek. Mellette a két lator kisebb, üres keresztjei állnak, közöttük Szűz Mária és Szent János evangélista embernagyságú kőszobrai láthatók. Tizenhárom méteres kőfal övezi, melynek tövéből remekül megfigyelhető a kegyhely hatalmas temploma, a vadászkastély parkja és a közeli Csókakő vára is.

Szent István legendáját támasztja alá, hogy Páter Willibald a 17. század végén még megtalálta a néphagyományban élő, a török időkben elpusztult kis kápolna alapjait, a kőfalat és egy keresztény temető maradványát. Ennek nyomán építették újjá 1697-ben, majd később, a zarándokok számának növekedése miatt a helyén húzták fel a ma is látható római katolikus templomot. Az 1810-es móri földrengéskor a kriptája komolyan károsodott, ezért kiürítették: a csontokat a szentély alatt létrehozott közös csontkamrába temették.

A csodás víznek tulajdonított gyógyulások száma kétszáz év alatt jelentősen megnövelte a búcsújárók számát, ezért 1942-ben zarándokudvart kezdtek építeni a templom mellett – az 1943-as beszámolók szerint több mint tízezer ember volt ott a Mária-napi búcsún. A felújított kapucinus komplexum méltóságteljes, nyugodt szépsége ma is meggyőző; érdemes megállni az udvarán, és inni egy kortyot a sok csodával összekapcsolt Bodajki Szentkút vizéből. 

A fejlesztésről:

Az izgalmas látnivalók után jól esik a feltöltődés a pihenőhelyen – a magastetős pavilon megfelelő árnyékot biztosít. Az ivókút mellett természetesen asztal, padok, kerékpártároló, bringás szervizpont és szelektív hulladékgyűjtő várja a turistákat, zarándokokat.

Van, aki még gyerekként ismerte meg a kastélyt: a szebb napokat is látott falak között a Gajavölgye Turistaszálló működött a rendszerváltást megelőző években. Sajnos ezt követően állapota jelentősen leromlott, de 2017-ben az impozáns, rendkívül jó arányú épület még egy esélyt kapott.

2021-re ért véget a rekonstrukció, a kastély visszanyerte eleganciáját. Egykori funkcióját ugyan már nem töltheti be, de igazán ideillő, a környékhez és a régi időkhöz passzoló programot kínál a Kincsestájon barangolóknak: Európa egyik legkorszerűbb, interaktív vadászati- és természetismereti kiállítását rendezték be az erre a célra speciálisan átalakított, eredetileg Miske József báró által építtetett térben.

A birtokra az akkori birodalmi miniszter 1837-ben tett szert: a munkálatok megkezdésétől számítva két év kellett hozzá, hogy beköltözhessen. Sajnos a dokumentáció, a tervek eltűntek a közel kétszáz év alatt, de a szakértők szerint az építészeti jellegzetességek alapján esélyes, hogy a bodajki kastélyt Hild József, a hazai klasszicista architektúra mestere rajzolta meg.

19. században angol mintára Magyarországon is divatba jött a lóversenyzés. Amikor 1893-ban a nagyiparos Megyeri Krausz Lajos megvásárolta a birtokot, modern és sikeres versenyistállót álmodott meg a tízholdas park mellé. Úgy tűnik, nem az itteni mének uralták a pályákat, hisz 1904-ben Grünfeld Jakab nevére került az uradalom és a kastély is – a zsidótörvények értelmében 1942-ben kisajátították. A háborúban megsérült épületet a kor színvonalán 1964-ben állították helyre, amikor a turisták előtt közel három évtizedre megnyitotta kapuit.

 A fejlesztésről:

Az új kültéri pihenőhely biciklis szervizponttal és ivókúttal várja a fáradt vándort és közlekedési eszközét. A padok, az asztal és a kerékpártároló jó szolgálatot tehet azoknak, akik megpihennének és elővennék az elemózsiát a hátizsákból. Az információs tábla összefoglalja a legfontosabbakat, míg a szelektív hulladéktároló a környezeti terheinket segít okosan csökkenteni.

Bővebb információ: https://www.bodajkivadaszkastely.hu/