Zseniális hangulatú falucska – nem csak a fekvése remek, valamiért az emberek is jobban mosolyognak a megszokottnál. Sok hazai kiránduló viszont csak akkor figyelt fel a környékére, amikor bő tíz éve a New York Times egyszer nagyon megdicsérte; pedig nem csak a természeti szépségek izgalmasak, nem csak az orondi szőlőhegy régi pincesora csalogató, hanem az épületek között is találni olyat, ami arra motivál minket, hogy odabicajozzunk.
Az utóbbi időkben a falu leghíresebb pontja a földből kitörő, nyugat felé néző metrókocsi. Aki elsőre meglátja, könnyen beugratható azzal, hogy létezik egy titokban tartott, hetven kilométeres alagút, ami a megboldogult Moszkva teret kapcsolja össze a gánti bauxitbányák mélyén kiépített szovjet atomrakéta-állomással, mert a látvány annyira szürreális, hogy akár igaz is lehetne.
Természetesen a valóság ennél sokkal szimplább, nincs mögötte se mogorva vezérezredes, se ballonkabátos titkosszolga: az installációt Zsemlye Ildikó készítette, aminek a neve „A földből kitörő metrókocsi”. Takács József Lajos svéd-magyar állampolgárságú gyűjtő segítségével vásárolták meg a kiszuperált eszközt, ami sok év szolgálat után műalkotássá vált. A közösség, a turisták gyorsan birtokba vették, kötelező megállóhely lett, legendás szelfipont, egy olyan vashasáb, ami mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elgurulni.
A metrókocsi ráadásul rendszeresen új festést kap: néha lelkes önkéntesek, néha profik hagyják rajta a kézjegyüket.
